Képmesék - kattintson a megtekintendő album címére
760 mm. Ez a szám, ami konkrétan meghatározza azt a méretet, ami sok vasútbarátnak rendkívül kedves: ez a legtöbb magyarországi kisvasút nyomtávolsága. A kisvasút pedig mindig is külön világ volt, légköre talán még a vicinálisoknál is családiasabb, hangulatosabb. Nem véletlen tehát a rajongás irántuk. A GySEV által 1972-ben megnyitott nagycenki Múzeumvasút a régi cukorgyári vasút alapjainak felhasználásával, részben azonos nyomvonalon épült. A forgalmi szolgálatot egykor úttörővasutasok látták el. Ma már ők is szép lassan elfogynak… Csakúgy, mint a kisvasút egyetlen megmaradt gőzmozdonyának, Andrásnak idős személyzete.
A következő képek nem egybefüggő riport anyagát képezik, története sincs. De nem is törekszenek erre. Fotótúráim helyszíneit szinte mindig vonattal utazva értem el (majd gyalog, vagy kerékpárral kerestem a tökéletes helyszínt), gyakran több átszállással, időnként hosszabb várakozásokkal, menetidőkkel. A peronon várakozva, vagy a kocsiablakon kilesve az indulásra várva rengeteg jelenetet lát az utazó, melyek megmaradnak benne. De ezek az emlékfoszlányok mindig csak az azt átélőnek fontosak igazán, viszont az egész miliő, a hangulat mindenki számára jelent valamit – kinek kellemes emlék, kinek kényszerű teher -, aki vonattal utazik. Pár ilyen hangulatot örökítettem meg ezek alatt a várakozások alatt egy kis optikai csavarral, melynek Lensbaby a neve.
A cím akár lehetne az egyik rész főcímében is, a Másfélmillió lépés Magyarországon című örökzöld sorozatból. De az országos kék túra ezt a tájat nem érinti. 2013. október 5-én viszont nagyon sok vasútbarát bejárta ezt a távot, még ha nem is gyalog: az autókaraván egy újjáéledt legendát kergetett.
Talán mindenki számára a legismertebb magyar gőzmozdonytípus a 424-es, mely ugyan messze nem a legnagyobb darabszámban gyártott sorozat volt, viszont alighanem a legjobban sikerültebb volt a hazai gyártású masinák közül, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ennek a sorozatnak utolsó példányaival ért véget Magyarországon az 1985-ig tartó menetrend szerinti gőzvontatás. Néhány gép gyakorlatilag az utolsó vonatokról leakasztva kezdett új életet a nosztalgiaforgalomban. Az akkor induló esztergomi járatokon leginkább a 262-es és a 287-es számút lehetett látni, illetve egy rövid ideig a 305-ös is megfordult ezen vonatok élén. Ezek mellett az akkor még bátaszéki 009-es dolgozott együtt legendás vezérével, az azóta már égi vaspályákon szolgáló Balázs Józsival, illetve Szombathelyen találkozhattunk a szintén beosztott gépként karban tartott, csili-vili 247-essel. Mára egyedül ő maradt meg.